2008. okt. 19.

Tivadar

Tivadar megérdemel egy külön postot. Ugyanis hatalmas túlélő. Amikor ez az egész csótánydolog kiderült (letettem pár ragacs-csapdát, és jól tele lettek), kiszedtem pár állatkát a ragacsból, hogy megnézzem, mennyire hatékony a kereskedelemben kapható állítólag tartós csótányölő hatású rovarirtó szer.
Nem bíztam semmit a véletlenre: egy lavórba vizet öntöttem, bele mosószert (ami a felületi feszültséget csökkentve azt okozza, hogy a bele kerülő rovar légcsöveit védő szőrszálak hatástalanodnak, tehát a szökni szándékozó rovar bele fullad a vízbe), középre tettem egy követ, a kőre húztam egy csíkot a rovarölőből, rátettem az 5 csótányt, és vártam. Senki nem halt meg...
Később a vízbe is tettem egy kevés rovarirtót, és megint vártam.
A csótányok - naná, hogy - szökni próbáltak, 4db megpusztult, jól. Tivadart (ázottan) a lavór széléről fordítottam vissza - csak a véletlenen múlott, hogy nem sikerült a szökési kísérlete. Fecó (a gyermekem) ki akarta nyírni, de mondtam neki, hogy kísérleti csótány, csak a kísérlet céljával összhangban szabad megnyuvasztani. Végül - hogy mehessek aludni - direktbe lefújtam a rovarirtóval, és vártam. Kicsit lelassult, de nem óhajtott meggebedni. Elképedtem és betettem egy PET palackba, hogy lássam, reggelre mi lesz. Tivadar (aki akkor még nem volt Tivadar) összehányta a palackot (igen, láttam, ahogy hány), de nagyobb baja nem lett.
Azóta berendeztem neki a palackot jól, WC-papír csíkokat kapott búvóhelynek, és szőlőt eledelül. (A csótányok rendkívül vízigényesek ugyanis.)

2008. okt. 19.

Beharangozó

Az egész úgy kezdődött, hogy oda költöztem, ahol most lakom. A redva, amivel szembe kellett néznem, meghaladta minden rémálmom, még a Schönherz kolesz általam ismert legsúlyosabb szobájában sem láttam hozzá foghatót. Az első gondolatom (és még jópár utána variálta ezt az ötletet) az volt, hogy két kanna benzin, gyufa, aztán takarítás, meszelés...

Na mindegy, a takarítás megvolt: benzin nélkül, de pár flaska hideg zsíroldó, és klór alapú fertőtlenítő elment, és a hajdanán a reklámokból jól ismert padlószőnyegek és bútorkárpitok tisztítására alkalmas gép bevetésével sikerült legalább nagyrészben kitakarítani. Ezzel persze az addig békésen, mintegy terített asztal mellett élő csótánykolóniák kellemetlen helyzetbe kerültek - és mászkálni kezdtek kaja után. Ez a mászkálás nem maradt észrevétlen, tehát nosza, irtsuk ki. Vettem jó kis csótány ellen való spricnit, és jó mérnökhöz/kockához illő módon kipróbáltam a hatásosságát. Az a csótány, aki túlélte, nevet kapott (Tivadar), és máig itt lakik nálam egy fél literes PET palackban...

Gázmester is érkezett, de hiába: a csótányok vidáman kaszinóznak. Mindeközben elkezdtem őket jobban megfigyelni, és kifejezetten érdekesnek, hatékonynak, már-már szépnek találtam őket.

A Csótánypark név csótányokkal kapcsolatos mindenfajta felhasználását itt és most ünnepélyesen levédem magamnak, mert ugyan az épülő kormányzati negyedre kitalálták előttem (amiről nem tudtam, csak most írtam be a google-ba, hogy megtudjam, használja-e már valaki csótányokkal kapcsolatban), viszont Gyurcsány nem csótány. A csótány ugyanis olyan állat, aki nem árt annak, aki eltartja.